megállapodás a kormány és a bankszövettség között részletei
megállapodás a
kormány és a bankszövettség között,megállapodás a kormány és a
bankszövettség között részletei,devizahitelesek megsegítésére
megállapodás a kormány és a bankszövettség
között
Aláírták a kormány
és a bankszövetség közötti megállapodást
A pénzintézetek és a kormány megosztja a devizahitel terhét, ebben
részt vesznek az ügyfelek is.
Aláírták a kormány és a bankszövetség közötti megállapodást
csütörtökön Budapesten. A fizetési nehézségekkel küzdő,
késedelmesen fizetőknek forintra váltják a devizatartozást és 25
százalékát el is engedik, a végtörlesztés miatti veszteség 30
százalékát a bankok leírhatják a bankadóból, a rögzített árfolyamon
törlesztőknek pedig a gyűjtőszámlán halmozódó összegből csak a
tőkét kell megfizetniük, a kamatot az állam és a bank fizeti.
Matolcsy: 30-35 százalékkal csökkenhet a devizahitelesek havi
terhe
A dokumentum szerint a különadóból a végtörlesztésből adódó
veszteség 30 százalékát leírhatják a bankok. Amennyiben a hitelező
a 2011. évi banki különadó terhére nem tudja teljes mértékben
elszámolni a kedvezményes végtörlesztési árfolyam alkalmazásából
eredő vesztesége 30 százalékát, akkor az el nem számolt veszteség
összegét a vele összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó
bármely más hitelező érvényesítheti.
„Az igény előterjesztése a 2011-re benyújtott adóbevallás 2012.
január 31-éig lefolytatott önellenőrzésével, a visszatérítés pedig
pénzeszközben vagy – akár részben is – 1 éven belüli lejáratú
állampapír tulajdonba adásával történik. Az adó-visszatérítés során
adott állampapírokat aktuális piaci árukon kell figyelembe venni. A
Magyar Bankszövetség tagjai vállalják, hogy az így szerzett
állampapírokat lejáratig tartják” – áll a kormány és a
Bankszövetség közötti tárgyalási jegyzőkönyvben.
A végtörlesztéséhez vissza nem térítendő támogatás vagy a jövőbeni
juttatások terhére megelőlegezett kifizetés nem, csak munkáltatói
kölcsön nyújtható, amelynek mértéke a háztartásban eltartott
kiskorú gyermekek számától függ. A munkáltatói kölcsön nyújtásának
feltétele, hogy az a következő évek javadalmazását nem érinti
(előrehozott juttatást semmilyen formában nem valósít meg), írja a
jegyzőkönyv. A a végtörlesztéshez nyújtott vissza nem térítendő
támogatást és munkáltatói kölcsönt legkésőbb 2011. december 31-ig
folyósítani kell.
Megállapodás a 90 napnál hosszabb késedelembe esett deviza
jelzáloghitelek adósai helyzetének kezelése érdekében hozott
lépésekről
A Magyar Bankszövetség tagjai vállalják, hogy erre vonatkozó
törvényi szabályozás esetén a 2011. szeptember 30-án a minimálbér
összegét elérő mértékű, és 90 napot meghaladó késedelembe esett
deviza jelzáloghitel-adósok tartozását – amennyiben a deviza
jelzáloghitel átváltására korábban nem került sor – forintra
váltják, és a tartozás 25 százalékát elengedik 2012. május 15-ig,
feltéve, hogy a devizakölcsön-szerződés megkötésekor a fedezeti
ingatlanok forgalmi értéke összesen a 20 millió forintot nem
haladta meg.
A Kormány törvénymódosítási javaslatot nyújt be az Országgyűlésnek,
hogy a különadó fizetésére kötelezett pénzügyi szervezet az
összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó hitelezők leírhatják
a 2012 évre esedékes banki különadóból az elengedett követelés 30
százalékát. Az elengedett követelés-hányad után a hiteladósoknak
sem személyi jövedelemadó-, sem ajándékozási illeték-fizetési
kötelezettségük nem keletkezik.
„Amennyiben az összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó
hitelező a 2012. évi esedékes banki különadó terhére nem tudja
teljes mértékben elszámolni az elengedett követelés 30 százalékát,
akkor a le nem írt elengedett követelés összegét a vele összevont
alapú felügyelet hatálya alá tartozó bármely más hitelező
érvényesítheti.”
Amennyiben a deviza jelzáloghitel forintra történő átváltására
korábban nem került sor, a hitelező a késedelmes
deviza-jelzáloghitel alapján fennálló, devizában nyilvántartott
tartozást a Magyar Nemzeti Bank által meghirdetett, 2012. március
15. és 2012. április 15. között irányadó középárfolyamok átlagán
átváltja. A konverziót követően a hitelező a tartozás 25 százalékát
elengedi.
Amennyiben a hitelező az eredetileg devizában nyújtott
jelzáloghitelt már korábban forintra váltotta, úgy az elengedett
követelés a könyv szerint nyilvántartott forint tartozás 25
százaléka – írja a dokumentum.
A konverziók során előálló nyitott devizapozíciók zárásához a
Magyar Nemzeti Bank egy bankokkal közösen kidolgozott eszköztárat
biztosít. A Magyar Bankszövetség tagjai vállalják, hogy a konverzió
során a rövid külső forrásaikat törlesztik. A
tartozáselengedés feltétele, hogy a fent definiált késedelmes
hiteladós 2012. március 15-ig nyilatkozzon arról, hogy a
késedelembe esésének oka a fizetőképességében beállott jelentős,
igazolható romlás volt.
Kiegészítik a kamattámogatást
A Kormány kiegészíti az otthonteremtési kamattámogatásról szóló,
2011. szeptember 28-án elfogadott, még ki nem hirdetett rendeletet
egy további konstrukcióval, melynek alapján időben csökkenő mértékű
kamattámogatást nyújt azoknak, akiknek a devizahitelét a hitelező
forinthitelre átváltotta, feltéve, hogy a hitelfedezetként szolgáló
ingatlan a hiteladós életvitelszerű lakhatását szolgálja, és
állandó lakcíme a fedezetül szolgáló ingatlanban van.
A kamattámogatás további feltétele, hogy a fedezeti ingatlan
szerződéskötés-kori forgalmi értéke ne haladja meg Budapesten a 20
millió forintot, vidéken a 15 millió forintot, és legalább egy
kiskorú eltartott legyen a háztartásban. Nem veheti a konstrukciót
igénybe az a hiteladós, aki fizetéskönnyítő program hatálya alatt
áll, és az ebből eredő köztelezettségeinek 90 napot meghaladóan és
a minimálbér mértékét elérő összegben nem tett
eleget.
Egy regényből részlet:
A tanyát elkerülte a háború. A sárguló, tömör kalászok jó
termést ígértek, még néhány felhőtlen nap, és jövő hét vé-
gén elkezdhetik az aratást.
A tűző nap az asszony arcába vert, hunyorgott, nézte a
sokat ígérő határt, tekintetével szinte magához ölelte az Al-
konydomb napsütötte lankáit, a négy legelésző, barna foltos
tehenet. Mégsem dobta el hát magától az Isten, megbocsá-
tott neki, mert mi más ez, ha nem a megbocsátás jele. Pa-
pék tanyája porig égett, a majorság is félig elpusztult, az ál-
latokat elhajtották az utolsó darabig. "Az Isten apró jelek-
kel adja tudtunkra kegyelmét és megbocsátását." Károly
atya ez egyszer tévedett. Nekik mindenük megmaradt.
Egyetlen aprójószág sem tűnt el. Apró jelek? Nem, ez maga
a megbocsátás.
Az istállóból kihallatszott az öreg rekedtes hangja. A lo-
vakkal társalgott. Beszélget velük mindig, ha egyedül van.
vén bolond. Szentül hiszi, hogy az állatok megértik a zagy-
vaságait. Az öreg almozott. A kidobált trágyahalom ott gő-
zölgött a napon, csípős szaga megcsapta az asszony arcát.
Beszólt az ajtón:
- Elkészült-e már végre?
Az öreg előlépett az istálló homályából. Alacsony ter-
metű, sovány ember volt, viseltes, napszítta kalapja alól
előgöndörödő, hófehér haja, bajusza, több napos fehér bo-
rostája élesen elütött ráncoktól szabdalt arcának barna szí-
nétől. Marokra fogta a vasvilla nyelét, rátámaszkodott, és
a sugárözönben álló asszonyra nézett.
- Már megint sürgetsz, Piros? Hajnal óta nincs megállá-
som. Meglásd, egyszer megunom, és úgy itt hagylak, mint
Bivalyos Bálint az aratást.
- Jól van, na - mondta az asszony békítő szándékkal. -
Nem azért mondom, mert sürgetni akarom. Arra gondol-
tam, hogy aratás után el kéne menni az atyákhoz.
Az öregember lejjebb húzta kalapja zsíros karimáját.
- Aztán minek?
- Gyónni kéne. Meg áldozni.
Az öregember harákolt néhányat, aztán félrehajtotta fe-
jét, és a trágyahalomra köpött.
- Hát csak menj - mondta. - Akinek bűne van, az csak
menjen. Nékem nincsen bűnöm. Hacsak az nem, hogy élek.
Meg aztán nincsen énnekem beszélnivalóm a csuhásokkal.
- Csak a lovakkal, ugye?
- Az bizony. Nekik meggyónok én mindennap. - Meg-
fordult, bement az istállóba, és akkurátusan, okos mozdula-
tokkal dolgozott tovább.
Huszár János nem volt istentagadó, de valahogyan úgy
alakult az élete, hogy nem kedvelte a papokat. Csak Károly
atyával tett kivételt. A szerzetessel .szívesen szót váltott,
vele el tudott beszélgetni a földi dolgokról is, éppúgy, mint
Sántha Kálmánnal, ha időnkint betévedt a faluba. Időn-
kint, mert a tanya mintegy húsz kilométerre volt Sápitól,
elrejtve a dél-zalai dombok között, távol a Lentibe vezető
kövesúttól. Termékeny, jó föld volt ezen a vidéken, barna,
erdei talaj, megtermett benne a gabona ugyanúgy, mint a
takarmányfélék, különösen a vöröshere és a zabosbükköny.
A tanyához húsz katasztrális hold tartozott, tizennyolc
aranykoronás föld, kőből épült, tornácos ház és a jól felsze-
relt gazdasági épületek. Major volt ez inkább, mint tanya,
efféléket építettek maguknak a módosabb dunántúli nagy-
gazdák a századforduló táján. Ezt az alkonydombi tanyát
is akkor építtette Kisbalogh Ferenc, az asszony apja. Ilyen
jól megépített kőház, már méreteit tekintve is, csak nagyon
keveseknek volt a faluban. A tornácos háznak négy nagy,
cserépkályhával fűthető szobája volt. Két szoba egymásba
nyílt, bejárata a konyhából volt, ugyancsak a konyhából
nyílott a harmadik szoba ajtaja is. A negyedik, a vendég-
szoba, külön bejáratú volt. A konyha tökéletesen fel volt
szerelve mindennel, de itt még sohasem főztek, erre a célra
a ház jobb oldalán épített konyhát használták, ott épült a
kemence is. A tiszta konyhában csak étkeztek. A délnyu-
gati fekvésű épület tizenegy órától alkonyatig napot kapott.
A cselédház és a gazdasági épületek is jól átgondolt terv
szerint épültek, jobbról és balról bezárták a hatalmas ud-
vart. Kisbalogh Ferenc tanult gazda volt, az épületek ter-
vezésekor figyelembe vette az uralkodó széljárást, ezért az
istállókat, az ólakat a háztól mintegy ötvenméternyire az
udvar északnyugati oldalán helyezte el, hogy az istállóból
és ólakból kiáramló szagokat ne a házba sodorja a szél.
Az udvar keleti oldalán épült a cselédház, a kocsiszín, a
magtár, a kukoricatároló, mögöttük, de még a szérűskert
és a gyümölcsös előtt állt a szalmakazal. Az udvar déli ol-
dalát élősövény-kerítés zárta le. Ott állt a kerekes kút is.
Magát a tanyát sűrű lombú, magasra nőtt sudárakácok,
hársfák és jegenyék vették körül. Az udvar bejáratától
jobbra és balra egy-egy dús lombú platán terebélyesedett, a
kukoricatárolónál pedig egy öreg diófa árnyékolta be a
nyárfából készült lócát és asztalt.
A ház mögött terült el a veteményeskert és a gyümölcsös.
Erre volt legbüszkébb az asszony. Különösen tavasszal, ami-
kor a fájdalmasan kemény munka után virágba borultak a
fák. Ilyenkor hálát mondott az istennek, de rögtön megfe-
ledkezett a háláról, ha a májusi fagyok tönkretették a
zsenge rügyeket. Szerencsére itt a dombok között ritkábbak
voltak a fagyok, mint máshol, alig múlt el nap, hogy észak
felől ne fújt volna a szél, de megvédte a fagyoktól a hajtá-
sokat a völgyet megülő ködtakaró is.
Bereczné boldog volt hát, hogy baj és veszteség nélkül
vészelték át a háborút. Lassan lépkedett az Alkonydomb
felé. Becsülettel eleget tett a beszolgáltatási rendeleteknek,
és nem panaszkodott, bőven maradt neki is. Négy tehene
legelt az Alkonydomb lejtőin, mióta a kis cseléd, a tízéves
Pisti gyerek visszaköltözött a faluba, Cézár vigyázott rájuk,
az ólakban nyolc disznót hízlalt, a baromfiaknak a számát
sem tudta volna hirtelenjében megmondani. Takarmánya
is volt még bőségesen, a kamra és a verem sem kongott az
ürességtől. De boldogsága mégsem volt maradéktalan. Mire
felért az Alkonydombra, és a tölgyes árnyékából végigné-
zett a sárguló búzatáblákon, melyek a forró szélben lágyan
hullámzottak, boldogságát megkeserítették a gondok. Mi
lesz az aratással és a betakarítással? Hárman bizony nem
győzik, aratókat pedig nemigen kapni. Károly atya mondta,
a fiatal szerzetes pedig mindig igazat beszél. Akkor hárman
aratnak, tetszik, vagy nem tetszik, így lesz. Még szerencse,
hogy az öreg és Sándor tudomásul veszik akaratát. Így van
ez apja halála óta.
A tanya felől mandolinhangokat sodort a dombtetőre a
szél. Berecznét nyugtalanság fogta el. Fáradt mozdulattal
leült, hátát az egyik tölgy vastag törzsének támasztva, Cé-
zár, a játékra mindig éber puli, hátsó lábain ülve, okos
gombszemével figyelte az asszonyt. Az azonban nem moz-
dult. Hallgatta az ismeretlen dalt, és maga előtt látta fia
kemény arcát, keserű vonásait. Szerette volna ismerni gon-
dolatait, tudni, hogy mi történt vele a távolléte alatt, de
hiába faggatta, Sándor csak hallgatott, vagy annyit mon-
dott, nincs őneki semmi baja.
rezte ő, hogy baj lesz, akkor érezte, amikor Bikády tanító
úr azokkal a karszalagosokkal betoppant az udvarra, és
Sándort erőszakkal magukkal vitték. Hideg, őszi eső verte
a tanya udvarát, az alacsonyan gomolygó felhők beborítot-
ták a dombtetőket, Sándor meg ott állt a tornácon, két-
ségbeesett tekintetével az anyjára tapadt. Nem akart el-
menni, nem akarta elhagyni anyját, bikaerejével megma-
kacsolta magát, szinte eleven gyökeret eresztett a tornác kő-
padlójába.
- Az istent az anyádba, bitang kölyök - ordított rá re-
kedt hangon Bikády, az a cseppnyi emberke, akit Sándor
félkézzel is felhajíthatna a ház cserepes tetejére -, háború
van Ha nem engedelmeskedsz, tüstént agyonlövetlek. Itt
az udvaron. - A két sunyi tekintetű karszalagos a fiúra
fogta fegyverét. Azt tudták, hogy háború van, hiszen a fel-
hőtlen, nyári égbolton sokszor látták az ezüstösen csillogó
repülőgépeket, a habfehér, hosszú csíkokat, melyek később
fátyolként lengtek a kemény égbolt alatt, de nem tudták,
hogy ki az a Nemzetvezető, akinek a parancsára Bikády
tanár úr a járásban erőszakkal összeszedi a leventéket. Be-
reczné azonnal befogott, és a lovakat habosra kergetve, meg
sem állt a rendházig. Károly atyát szerencsére otthon ta-
lálta. A fiatal szerzetes meghallgatta az asszonyt. Ismerte
már lelkének minden rezdülését, ötödik esztendeje a gyón-
tatója. Tudta: ez a gránitkemény, negyvenhét éves asszony,
aki oly sokszor perbe szállt Istennel, aki a földért és a va-
gyonért nem kímél senkit, önmagát sem, aki megalázóan
gonoszul bánik nagybátyjával, az öreg Jánossal, különös mó-
don ragaszkodik Sándorhoz, és ha fia élete veszélyben fo-
rogna, habozás nélkül feláldozná érte mindenét, életét is.
Elfogta az asszony kemény tekintetét. Furcsa, eddig fel sem
tűnt neki, hogy ez a naptól megbarnult, esőtől, széltől cser-
zett arc mindig mosolytalan, vonásait sohasem lágyítja meg
az öröm vagy a bűneitől feloldott lélek nyugalma. Néha
az volt az érzése, hogy Bereczné a lelke legmélyén valamit
rejteget, de nem faggatta, erőszakosan nem akart behatolni
a lélek jól védett sáncaiba, tudta, szándéka fennakadna az
asszony ellenállásán.
Megnyugtatta, már amennyire meg lehetett nyugtatni a
kétségbeesett asszonyt. Imádkozni fog Sándorért. Sejtette,
hogy ez önmagában semmit nem mond, hát hozzátette, el-
megy Kanizsára, körülnéz, talán tehet valamit a fiúért.
- Persze, Piroska néni - mondta -, most sok minden
megváltozott. A nyilasokkal nehéz szót érteni. Fegyver van
a kezükben és hatalom. És azt hiszik, hogy megmenthetik
az országot.